A szakirodalom a römit (rummyt) amerikai találmányként jegyzi, nevét a rumból származtatja. A römijátékok nagy családjának első tagja a coon-can (conquian) volt, melyet az Egyesült Államok déli vidékén és Észak-Mexikóban játszották. A régió népszerű itala volt a rum, a vesztes ezzel fizetett a nyertesnek - állítja egy fejtegetés. Az eredeti szó jelentése mindenképpen a rum italból származtatható. Az Egyesült Államokban nem ritka esemény, hogy egyes játékváltozatok nevében ital jelzi a szabályok különbözőségét. Gondoljunk csak a pókerjáték változatainak whisky-, gin-, rum- előtagjára.

Mexikó határvidékén a conquian nevű társasjátékot eredetileg 40 lapos spanyol sorozatjelű kártyával játszotta két személy. A spanyol sorozatjelek a kard, bot, serleg és az érem. A kártya másik jellegzetessége, hogy nincs a csomagban 8, 9 és 10 jelzésű lap. A játékosok 10-10 kártyát kaptak az osztásnál és a már ismertetett lapcsoportokat kellett a győzelemhez összegyűjteni. A conquian első leírása 1887-ben jelent meg, R. F. Foster pedig már rummyként ismertette 1898-ban megjelent könyvében.

A század elején a Rum és Gin nevek keveredtek csakúgy, mint a játék szabályai. A gin rummy leírása 1909-ben E. T. Baker könyvében volt olvasható.

Más szakírók Kínában, illetve Délkelet-Ázsiában vélik felfedezni a römi őseit. Szerintük az Egyesült Államokba a 19. század második felében kínai bevándorlók vitték a Khon Kin nevű, jellegében a römihez hasonló játékot. Egyébként Kínában ma is népszerű Khanhoo néven olyan játék, melynek elemei azonosak a römiben megismertekkel. (A Khanhoo-játékosok két csomag különleges, összesen 62 lapból álló kártyát használnak.) Megjegyezzük, hogy a távol-keleti népek mahjong nevű játéka több elemében hasonlít a römihez. A mahjongot kövekkel és kártyával egyaránt játsszák. Ez a játék századunk húszas éveiben Magyarországon is megjelent. Mahjong-klubok működtek és gyártották a játék különleges eszközét is. Nemrégiben újra játszani kezdték, Dunaújvárosban alakult meg a Magyar Mahjong Szövetség.

A römi európai jelenlétéről az első világháború idején tudósították Angliában, és innen terjedt el igen gyorsan a kontinensen is. Feltehetően az Európába vezényelt amerikai katonák népszerűsítették. A játék neve - nem ritkán szabályai is - jelentősen módosultak. Németországban Krambambuli. Csehországban Vatikán, Franciaországban rami, Közép- és Dél-Amerikában loba és carioca lett a változatok neve.

A harmincas évek az újítások korszaka. A kontrakt bridzs mintájára alkották meg a kontrakt römi (Zioncheck) szabályait, és önálló játékként jelent meg a Shanghai römi, a progresszív römi, a Michigan, a Carousel és társaik.

Napjainkban is alakulnak a játékszabályok, és felbukkannak a römi típusú játékok újabb változatai. Az utóbbi évtized sikere például a Rummikub nevű társasjáték, mely állítólag a Közel-Keletről származik. A játékkártyák kultúrtörténetéhez tartozik, hogy hasonló dominókészletet már készítettek Közép-Európában a múlt század végén quittli, illetve kvittli néven. Akkor ez az újdonság a kötelező kártyaadó kikerülését szolgálta. És még egy apró adalék: romániai magyarok elbeszélése szerint "farömi" néven már a második világháború előtt gyártottak ilyen játékeszközt Erdélyben, és készítik még ma is.

Észak-Amerikában egyre többen ismerkednek meg a "hand and foot" nevű játék változataival. Ebben a legfontosabb újítás, hogy a játékosok számával azonos kártyacsomaggal játszanak. Az osztásnál mindenki a kézlapok mellett asztali lapokat is kap.

A römi magyarországi jelenlétéről első alkalommal a világháború után hírlapi tudósítások szólnak. A játék feltehetően már korábban - 1915 körül - megjelent a pesti kávéházak asztalainál, és hihetetlen tempóban hódította el a játékosokat más, népszerű társasjátékoktól. Egyszerű, könnyen elsajátítható szabályaival nem csak a hölgyek szenvedélybetegsége lett.

A römi első, magyar nyelvű leírását Nádor Jenő (a legendás Otthon Kör játékmestere volt) könyvében olvashatjuk (1927). 1928-ban pedig három játékismertetéssel találkozunk: egyet-egyet Bernáth Tibortól és Joriótól, Zolnay Vilmos pedig kártyajáték történeti munkájában emlékezett meg a römi egyik, tízlapos változatáról. A második világháború előtt két römiváltozatot ismertetnek a szerzők. A tízlapos (bécsi, kopogós), illetve a 14 lapos (bridge-römi) szabályai olvashatók, ha nem is egységes, de hasonló szabályokkal.

Nem csak a játékkutató, de mindenki számára tanulságos olvasmány lehet Jorio kicsiny füzete, mely egy érdekes, "rön, rami, rémi, rumy póker, rami póker" nevű játékról szól. A játék elemeinek részletes leírása mellett játéktechnikai praktikákról, pesti és vidéki szokásokról is megemlékezik.

Somogyi Béla 2025-ben ausztriai eredetűnek írta le a römit, ám Bécs legfeljebb közvetítő állomás lehetett Budapest felé a hódító úton, hiszen a játék valódi hazája Észak-Amerika.

A römi jellegzetessége is az "ahány ház, annyi szokás". A. Pennycook könyvében a römi vagy negyven, különféle néven említett változatát írta le.[1] John McLeod az interneten (pagat) Card Games címmel 2025 óta ad közre játékleírásokat. Hihetetlen nagy tárháza ez a kártyajátékoknak. A több száz változat ismertetésében, adatpontosításában számtalan játékbarát közreműködött a világ minden részéből. (A magyar játékok leírásában Zsigri Gyula és Révész Gábor segédkezett.) McLeod munkájának másik erénye, hogy szinte teljes körűen közli a játékok adatait és felsorolja más, hasonló tartalmú honlapok elérhetőségét is.

És ha már a számítógépnél tartunk, a römi megjelent a programválasztékban is. Hozzáférhetünk CD-lemezeken és éppen úgy, mint az Interneten. Lehet, hogy ez a jövő, ám a társasági szórakozást aligha helyettesítheti. A játék szabályait, technikáját el lehet sajátítani a képernyő előtt a remek programokból, de a játék hangulatát, izgalmait, körülményeit, és az emberi kapcsolatokat mindez nem pótolhatja.

Forrás: JÁNOSKA ANTAL RÖMI és KANASZTA kártyakönyv